PANNONIA

Benne a múltam

Jövőm a reneszánsz

Dobban a szívem

Dallamot generál

Tokaji hegyen a babám szedi meg a kosarát

Marad-e ma a magány?

Szabad-e maga, talán?

Vele együtt vigadok ma

Szeplőtlen primadonna

A titkunkat el ne mondja

De meghalnék két karodba'

Nem kell több, jó így babám

A te karodból szebb ez a holdvilág

Szíve édes, bódít a láng

Éjjelente csókot lopni jár

Mamma Mia, mondd el, te, gyönyörű

Megérik a szőlő, sír a hegedű

Pannónia mindig hazavár

Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál

Lelovagolunk a réten a ramazuriba

Drága a bor, de kikérem

Add ide, Szabina!

Óh, az a szép szempár

Mondd, hogy csakis az enyém

Baba, éjféltájt Deshi ma hazakísér

De, amikor a szív megdobban

Ugyanakkor megtorpannék

Feszül a feneked a nejlonban

Na, de, ha ma csak egy csókot kapnék

Mária, Mária, emlékszem, mit mondtál

Hogy a sírodig csak velem táncolnál

Mamma Mia (óh), mondd el, te, gyönyörű

Megérik a szőlő (hopp), sír a hegedű

Pannónia mindig hazavár

Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál

Kapd el, fogd meg

Tekereg a csípő

Csípd meg, húzd meg

Bújj ide hozzám

Táncolj, madaram

Mielőtt késő

Húzd rá, csapd le

Én nekem egy hazám van, egy csodás hazám

Őt semmi pénzért, és semmi áron soha nem adnám

Mert ez tesz részben azzá, akik vagyunk

A zsarnokok birtokán egy kis faház (egy icipicike kis faház)

Óh, Mamma Mia, mondd el, te gyönyörű

Megérik a szőlő, sír a hegedű

Pannónia mindig hazavár

Ahogyan a szívem, de azt sose kéri, hogy maradjál