MOKKA

Nem szerethet nála jobban

Minden éjjel lángra lobban

A szerelemtusámon pendül a húr

Téged mindig visszavárlak

Gyermekévek messze szállnak

Gyönyörű volt, de minden időnk elmúlt

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca

Szívem ellopta kint Lisszabonban

De tiszta a lelkem

Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja

Mindig adtam, kaptam, nem volt semmim

A babámtól el kell menni

De szeretem a szemedet, amivel ő némán súg

Pedig elbúcsúzott őszi széllel

Az illatát még mindig érzem

Mi lehet a szerelem?

Ez mély, feneketlen kút

De mától úgy kell élned, mint senki más (senki más)

Mert neked egy az esélyed

Nincsen több, hogy elhibázd (elhibázd)

Óh, Bella, úgy várt ránk a nagy világ (nagy világ)

Ahogy a régi ligetben, a téli hidegben a hóvirág

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca

Szívem ellopta kint Lisszabonban

De tiszta a lelkem

Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja

Éjszaka még a hegy tetejéről néztük végig a várost

De kitisztul a kép, és látom már, hogy más utakon jár

Tudnod kell, őrzöm a fényed, de mást nem ígérek

A tűz még mindig lángol bennem

És megígérem, hogy így emlékszem rád (emlékszem rád)

De ma éjszaka villámlik

Bevillan a képed, a pilláid

Kezem a kezedben a tisztásig

Gyönyörű tekintete csillámlik, óh

Már szikrázott

Köztünk szerelem szikrázott

A dombvidéki dűnéken túl várt a világ

(Óh-óh-óh

Óh-óh-óh

Óh-óh-óh

Óh-óh-óh)

Ma cherry mocha, ma cherry mocha

Cherry mocha, la vida loca