Ezüst Eső

Sötéten néz le rám az éj A múltak árnya itt kisért És hull, csak hull reám Lombjuk vesztett rózsafák Földöntúli pusztaság S csak hull, csak hull reám Messzi földről jöttem én Átölelt a tiszta fény De elborult az ég, és a csillagok tüzét Elnyelte a köd és a szürkeség Minden oly sötét Elhagyott, kihalt e táj Lángvirágok füstje száll S csak hull, és hull reám Sötéten néz le rám az éj A múltak árnya itt kisért És hull, csak hull reám