Lyrics

Láttam olyat
Ami szabad szemmel láthatatlan
Egy pár máig
Számomra felfoghatatlan
Túl sokszor ingott
A híd már, amin áthaladtam
De olyan nem volt, ami
Fogva tarthat
Veszett ügyek nyomában loholok
Ez én vagyok
Csak nézem
Hogy múlnak az évszakok
Fentről jobb sorsot mióta ígérnek
Lelkem leláncolták kósza lidércek
Csendem a vértem
Éles szavam a kardom
Visszavágyom a fényre
De átölel az alkony
Ha eljön betakarni az éj leple
Akkor is megyek előre
Ameddig lélegzem
Állított már csatasorba a sors és volt
Hogy úgy éreztem rajtam a sor
Rettegtem többször az ég moraját
De a csendje a fülemnek halk zeneszó
Millió lábnyomom
A homokban
Számtalan év csak úgy elszaladt
Van, mit újra megtennék
És megannyit felednék
Egy másodperc alatt
Sétáltam én is romokban
Belülről néztem a színfalat
És ha újra születnék
Is ilyennek szeretnék
Mert így vagyok szabad
Nem voltam én fontos úr
Az égbolton túl
Annyi mélyponton túl
Vagyok
Hogy tudom, ha feltornyosulnak a gondok
És túsz vagy
A hegyek már túl nagyok
De ha kútba dobnak is úgy vagyok
Hogy nincs, ami mászhatatlan
Annyiszor ingott a híd alattam
Min áthaladtam
Gyáva népnek nincs hazája
Ezért bátran
Állok elébe, nem félek
Bármi is van hátra
Ha a szabad szellem szállni vágyik
Messze hatol
Mindig lerázza a szárnyát
Ha belepte a por
Másra nem számíthatsz
Viszont ő visszavár
És majd feltámad a széllel
Mint egy főnixmadár
Millió lábnyomom a homokban
Számtalan év csak úgy elszaladt
Van, mit újra megtennék
És megannyit felednék
Egy másodperc alatt
Sétáltam én is romokban
Belülről néztem a színfalat
És ha újra születnék
Is ilyennek szeretnék
Mert így vagyok szabad
Láttam olyat, ami szabad szemmel láthatatlan
Egy pár máig számomra felfoghatatlan
Túl sokszor ingott a híd már, amin áthaladtam
De olyan nem volt, ami fogva tarthat
Szabad szemmel láthatatlan
Számomra felfoghatatlan
Túl sokszor ingott a híd már, amin áthaladtam
De olyan nem volt, ami fogva tarthat
Written by: Molnár Csaba, Somogyvári Dániel, Szakacs Gergo, Vincze Gergely
instagramSharePathic_arrow_out