ALMA

A régi kertben, hol játszottam rég,

Ott lógott az ágon egy alma épp,

Édes volt, mint a gyerekkorom,

Minden harapással visszaálmodom.

Almám, te vagy az egyetlen,

Az ízed mindig bennem él,

Almám, te vagy a végtelen,

Téged sosem feledlek én.

Az ősz színeiben, ahogy hullt a levél,

Alattad álltam, s a széllel zenéltél,

Minden harapásban ott a nyár,

Ahogy a nap fénye az ágról rám száll.

Almám, te vagy az egyetlen,

Az ízed mindig bennem él,

Almám, te vagy a végtelen,

Téged sosem feledlek én.

Ahogy az idő szalad, az emlékek maradnak,

Az első harapás, a legédesebb pillanat,

Az alma íze sosem múlik el,

Benne van a szívem, benne a lelkem.

Almám, te vagy az egyetlen,

Az ízed mindig bennem él,

Almám, te vagy a végtelen,

Téged sosem feledlek én.

Mert te vagy a régi emlék,

Te vagy a boldogság ígérete,

Almám, te vagy az édes emlék,

A szívemben örökké ott leszel te