egyszerű

Várj, vagy fuss.

És énekeljük azt a régi klasszikust,

Sírjuk vissza rá az üres zsákutcát,

Sírjuk vissza azt, ami tán nem volt,

De megszépítjük újból,

Barátom, de várj, vagy fuss.

Hogy ne keressek olyat, ami mélabús,

Hogy ne üljek a tűznél, hogyha erre fúj,

Hogy megmaradjunk olyannak, mint régen,

Egy régi dallam csattog a szélben..

Igen, lehet, vártalak!

De borús lett az éjszaka.

Igen, lehet, fáradtnak tűnök,

De nem megyek még haza.

Igen, lehet, pont úgy, pont még,

Újra esek hibába,

De emlékszek rá, hogy

Azt mondtam, hogy…

Kutatom a boldogságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Fognám örökké az ifjúságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű,

És talán ez a rendje,

Hogy addig megyek szembe,

Míg önmagamat elveszítem.

Kérlek, várj rám,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Babám, várj,

Vagy fussál,

Én nem várom, hogy megszeretni próbálj, nem tudnál

Nem várom, hogy rólam beszélj szépeket,

Ódákat elzengjetek,

A barátokkal éljetek,

Aszerint, hogy mit tanítottam neked…

A kutyák látják, ahogy félsz tőlük,

Ők is érzik, hogyha gyűlölettel nyúlsz értük,

Ez csakis az én bűnöm,

Hogy számolom a perceket,

És élni próbálok,

Úgy, ahogy élni nem lehet.

Igen, lehet, vártalak!

De borús lett az éjszaka,

Igen, lehet, fáradtnak tűnök,

De nem megyek még haza,

Igen, lehet, pont úgy, pont még,

Újra esek hibába,

De emlékszek rá, hogy

Azt mondtam, hogy…

Kutatom a boldogságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű,

Fognám örökké az ifjúságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű,

És talán ez a rendje,

Hogy addig megyek szembe,

Míg önmagamat elveszítem.

Kérlek, várj rám,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű,

Kutatom a boldogságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű,

Fognám örökké az ifjúságot,

Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű..