FELDOBOM A KÖVET

Feldobom a követ, az ráesik a fejemre

New York-ban jut eszembe Ady Endre

Szívemre tűzöm a trikolor zászlót

Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót

Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne

De én nem szakítok, 16 éve

Beszélni róla nem fekete mágia

Mégsem elég az a párterápia

Szívd csak a cigit, ha azt hiszed segít

Ki magával harcol, az mindig csak veszít

De a szakadékok az értékrendben

Nem szűkülnek attól, hogy "értem, rendben"

Tudtam, hogy sírni fogsz, lassan tipikus

Mindig ez van, ha én vagyok kritikus

Megafonba üvöltöd az igazságod

Míg a végén te is valóságnak látod

Lehet, hogy seggfejség, hisz befogadtál

Azon az ablakon mászom ki, amit nyitva hagytál

Éjszaka, hogy levegőt kapjak

Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak

Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek

Más emberekben téged kereslek

Ha mégis két eletem volna

Az egyik csak rólad szólna

Feldobom a követ, az ráesik a fejemre

New York-ban jut eszembe Ady Endre

Szívemre tűzöm a trikolor zászlót

Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót

Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne

De én még itt lakom 16 éve

2007-06-18

Kelet-Európa, felső polc

Haragszol? Lassan tipikus

Mindig ez van, ha én vagyok kritikus

Utcai harcos orcán fintor

Ki fogod sípolni, hogy Orb-

Mikor az ember strómanként viccel

A Mandinerből a gyűlölet spriccel

Csak a 4-6 meg a 6:3

De ne kelljen már útlevél kifele a határon

Lássuk be, ez egy kicsikét toxik

A maszkulinitásod szertefoszlik

Disznóvágás, nepotizmus

Pálinkagőzös hedonizmus

A plakátról bámul vissza rád egy stock fotó

Itt még a csecsemő sem ingyen mosolyog

És ha van pénz, az sem ér semmit

Itt pénzzel is sikerül szegénynek lenni

Mogorva emberek a kisboltban

Te meg máris érzed a gyomrodban

Hogy nem a te hibád, nem a te hibád!

Nem a te hibád, nem a te hibád!

Nem a te hibád, nem a te hibád!

Nem a te hibád, nem a te hibád!

Nem a te hibád, nem a te hibád!

Tudom, hogy seggfejség, hisz befogadtál

Azon az ablakon mászom ki, amit nyitva hagytál

Éjszaka, hogy levegőt kapjak

Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak

Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek

Más országokban téged kereslek

Ha mégis két életem volna

Az egyik csak rólad szólna

Feldobom a követ, az ráesik a fejemre

New York-ban jut eszembe Ady Endre

Szívemre tűzöm a trikolor zászlót

Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót

Ahogy az ember megöregszik

Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik

A puszta tény, hogy Ady Endre

Remekül rímel a "the end"-re