Elfáradtam

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat, amit elbírok, bíz rám

Néha zűr van a mennyben, és elmegy a kedvem, ha ellök a világ

Lehet, példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Azt mondják, hogy könnyű meló

Te hétvégente színpadon vagy, haver, neked de jó

Meg ez nem egy kemény dió

Pedig a súly, amit cipelek, több száz kiló

Ha úgy hívnak, hogy Giajjenno, vagy úgy hívnak, Hiro

Soha nem néztem azt, hogy sláger lesz

Amíg a hamis dalaiddal bárkit átverhetsz

Volt, hogy cipeltem én rekeszt

Ha feltetted a kezed, mondtam, te kezdd

Látom, hogy mindenbe beleköttök

Én angyalnak születtem, de körbevesz az ördög

Végül egy fagyos gödörbe löktök

Az Úr az én pásztorom, de addig újratöltök

Megtanultam, véletlenek nincsenek

Míg megírom a versemet, csak gyűjtsétek a kincseket

Közben látom a nagyimat, integet

Amikor végeztem lent, akkor felmegyek

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat, amit elbírok, bíz rám

Néha zűr van a mennyben, és elmegy a kedvem, ha ellök a világ

Lehet, példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Néha pihenni akarok én, de nagyon

Megfáradtam, ez az ötezredik dalom

Egész életünkbe' hajtunk

De vajon a sorsunkba' mennyi múlik rajtunk

Azt hiszitek, nekem az életem arany

Amennyit én beleteszek, a felét se kaptam

Vannak velem ezrek, tőlük kapok erőre, ha újra belekezdek

Elvárod, hogy tökéletes legyek

Pedig kezek nélkül másztam meg a hegyet

Sokat fújnak itt a szelek

Ahonnan jövök, onnan lehoztam az eget

Amit bele tudok, mindent beleadok

Nem mutatom, pedig néha gyenge vagyok

Megint összeszedem magam

Amikor eljövök újra, ma van

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat, amit elbírok, bíz rám

Néha zűr van a mennyben, és elmegy a kedvem, ha ellök a világ

Lehet, példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Van az úgy, hogy a képzelet vérre visz, és a lényeg túlhat

Közbeszólhat a félelem, a jó és rossz, mi emberként hat

Végeimmel és vágyaimmal is harcolok, de az élet nem vár

A zene az, ami lételem, átvezet az életen és szabadon száll

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat, amit elbírok, bíz rám

Néha zűr van a mennyben, és elmegy a kedvem, ha ellök a világ

Lehet, példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Egyedül csak az ég szava bír rám

Csak olyat, amit elbírok, bíz rám

Néha zűr van a mennyben, és elmegy a kedvem, ha ellök a világ

Lehet, példa vagy szánalom lennék

Nekem mindegy, a fontos az énkép

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén