Tavasz

Nem tudok mindig talpra esni, csak felállni

Új alapra tenni, a régit lezárni

Fullasztó napok a víz alatt tartanának

Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat

Én napfényt vetettem, mégis vihart arattam

Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam

Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek

Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek

Hiába esem szét, úgysem maradok úgy

Ez egy darabban is darabos út

Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé

Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél

Én pont olyan egyedül szállok

Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél

Mert rád ezer évig is várok

Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom

Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom

Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török

Amikor nincs talaj alattam és felettem dörög

Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök

Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök

Nem ijedek meg pár negatív látomástól

Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó

Még akkor is, ha fáj, soha nem leszek a foglya

Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja

Még véletlen se vagyok tévedhetetlen

De valamiért nem hiszek a véletlenekben

Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején

Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél

Én pont olyan egyedül szállok

Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél

Mert rád ezer évig is várok

Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom

Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél

Én pont olyan egyedül szállok

Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél

Mert rád ezer évig is várok

Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom

Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom

Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél

Én pont olyan egyedül szállok

Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél

Mert rád ezer évig is várok

Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom

Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom