Miért sírsz, amikor nem rossz ez a hely
Hidd el, van még, aki minket irigyel
Megvan minden, majdnem minden, ami jár
És ha nem is kértük, átvehetjük már
Kaptunk nevet, amely változtatható
És a mesét, amely inkább megható
Házat s eszmét, mely épül s összedől
És a hazát, amely éltet s meggyötör
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
Áll a korlát és a végleges határ
És az adósság, mely felejtésre vár
És a béke, mely félelemben tart
És a fegyver, melybe rozsda alig mart
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
Győzelmeknél, melyek oly szépek, jelen sem voltunk
Az érdemekről, melyek oly szépek, nem sokszor szóltunk
Úgyis a miénk, amit vállalunk
Ó-óh
Néhány elsiratott ember igazát
És a hatalmunktól elszáradó fát
S annyi mindent, mi nem változik még
És a kérdést, azt, hogy mitől lenne szép
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
