Mögötted Állok

Sajnálom, hogy nem jókor nevetek

Hogy gyakran csak a semmibe révedek

A saját fejembe rejtem önmagam

És azt mondom, hogy minden rendben van

Ismerem már minden titkodat

A magaddal vívott gigászi harcokat

Láttam már, hogy földre rogytál, majd újra felálltál

Én cipelném helyetted a terheid

Letörölném, míg élek, a könnyeid

Ahol jársz, oda nincsenek utak

De mögötted állok, örökké tartalak

A csönd mélyén hallom a hangodat

A tükör mögött látom az arcodat

Ott élsz bent minden sejtemben

Ugyanaz a vér folyik bennem

Sajnálom, ez most nem én vagyok

Összefolynak az éjek, a nappalok

Elhagytam a saját árnyékom

De szép lassan ezt is megszokom

Ha az élet másfelé terel

Ha nő az űr és én pont nem érlek el

Tudnod kell, mögötted állok néhány centivel

Én cipelném helyetted a terheid

Letörölném, míg élek, a könnyeid

Ahol jársz, oda nincsenek utak

De mögötted állok, örökké tartalak

A csönd mélyén hallom a hangodat

A tükör mögött látom az arcodat

Ott élsz bent minden sejtemben

Ugyanaz a vér folyik bennem

Én a fákkal vagyok hasonló

Egy helyben álló, tomboló

Viharban rendületlenül

De nem látják, mi kínoz belül

Cipelném helyetted a terheid

Letörölném, míg élek, a könnyeid

Ahol jársz, oda nincsenek utak

De mögötted állok, örökké tartalak

Ha tudnám, hidd el, hogy megtenném

A bánatod én magamba temetném

De a felhők gyűlnek felettem

Félek, menekülésre születtem