És bár nem túl divatos mondat, de szeretni többet ér
Mintha aranyban fürdeted magad mindennap a semmiért
És hogy nagyot téved a balga, hogy az ember annyit ér
Nem az a baj, hogy van, csak az, hogyha fáj
a hülyeségben nincs határ
Na persze értem én. néhány kérdésben fontos az előjel
Mert nem mindegy, hogy a fűben álmodsz vagy az álmodban füvezel
De minek játszol a szavakkal? Ne keverd! Hova politizálsz?
Amíg két ember él a földön, van így is éppen elég gáz...
Milyen bölcs, aki tényleg látja, hogy az élet egy pillanat
Mert jövőd még nincs, a múltból pedig csak egy emlék marad
Lesz ami lesz, volt ami volt, annak már úgyis van szaga
Itt és most legyen hófehér az ember illata!
Nem az a baj, hogy van, csak az, hogyha fáj
De a szívedben nincs határ!
Mert a Föld sem azért kék, mert gyakran verték
Hanem így szép és kész, ne ragozd túl az egészt
Keresd az életed jobb oldalát
Változtasd meg magad és megváltozik a világ
És a nap sem azért ég, mert a szégyen tépi szét
Hanem így szép és kész, ne ragozd túl az egészt
Keresd az élet pozitív oldalát
Változtasd meg magad és megváltozik a világ
És bár néha nem értünk egyet, de hova ordibálsz
Hibázhat bárki látod, te sem, én sem vagyunk más
csak egy pont, aki a sírig nehezen tanul... nehezen tanul
Szeretni... és tökmindegy magyarul, csehül, oroszul vagy angolul
De hős a bölcs, aki tényleg látja azt, hogy összetartozunk
Ugyanaz a Föld, ugyanaz az ég, ugyanabban a pácban vagyunk
Hiába fáj csak a láb, az egész test bajban van... ó bajban van
Az univerzumban senki sem élhet külön-külön boldogan!
Nem az a baj, hogy van, csak az, hogyha fáj
De a szívedben nincs határ!
Mert a Föld sem azért kék, mert gyakran verték
Hanem így szép és kész, ne ragozd túl az egészt
Keresd az életed jobb oldalát
Változtasd meg magad és megváltozik a világ
És a nap sem azért ég, mert a szégyen tépi szét
Hanem így szép és kész, ne ragozd túl az egészt
Keresd az élet pozitív oldalát
