Mennyi gond.
Mennyi nagy csodálkozás!
Elmúlt.
Mint egy szép kirándulás.
Mennyi csend.
Mennyi kezdő lázadás.
Elmúlt, mint egy gyermekkori láz.
De az összes zsebkendő eldobható a könnyeimmel.
És még minden távolság elérhető az életemmel.
Még vár a nagy találkozás!
Vár egy szép összetartozás.
Egy arc, mit csukott szemmel láttál.
S tudtad jól hogy rátalálsz.
Uuuuuh.
És még vár a nagy találkozás.
Vár egy új rácsodálkozás.
Hát miért gúnyolódnak néha
táguló csendjeink, hogy nem is létezik.
Ouugh!
Oh! Sok-sok éven át
visszavársz egy süllyedő csodát.
Hát mondd, miért sodornak partra
szétszakadt álmokat az éjszakák, az éjszakák.
Mégis várt.
Túl a bölcsességen, mégis várt.
Minden szenvedélyben, mégis várt.
(Mééééégis várt)
Minden búcsúzásban, mégis várt.
Oh-oh-oh-oh-o, oh-oh-oh-oh-ooh-oh-oh-oh-o-oh-o-oh.
Mégis vár a nagy találkozás.
Bármilyen átkozott csendek hazudják, hogy nincsenek csodák.
Mert még megtörténhet bármi.
Ha nem hiszel s nem hiszem, nem lesz, nem,
mi nem hihetjük el!
Nagy találkozás
Hogy csak volt, minden lázadás.
Hogy más arca sincs a sorsnak.
Hogy körbejársz, csak körbejársz.
Hogy nincs több új állomás.
