Valahol Elrontottam

Veled vártam a napot, hogy ébredjen fel Az álmos város, és minden ember Együtt álmodtunk, Miénk volt a nyár Ezer emlékkép Ami ránk tör, majd hiszen látom már Hogy a hűs hajnalt máshol éled át Itt a vége már Hol az érintés, a pillanat? Miért hittem azt, hogy örökre megmarad? Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem. Néha jó egyedül, Az érzésekkel A nélküled ébredt fáradt reggel Az éjszakát, magam töltöm el Még is ott vagy velem Ugyanúgy, mint régen A lélegzeted épp úgy érzem De ha kérdezek, senki nem felel. Hol az érintés, a pillantás, Amit nem adhat meg, soha, senki más? Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem. Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Várok rád Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem. úgy hiszem.