Onnantól - Eddig

Figyelj! Itt nem volt kacsalábon forgó Rózsadomb, se pláza Csak a szőlőhegyek, a szülői ház Na és az öreg Mátra, mégis Ugyanolyan jó itt nekünk most Mint akkor régen Mikor elindultunk Domoszlóról Kettőezer-négyben Csak annyit mondtunk Hogy nekünk nem kell más Elég egy kis színpad, egy nagylemez És már nincs megállás Akkor elhittünk még, minden olcsó mesét Mindegy volt hogy mikor-kivel csak játszhassunk még! Pedig azt se tudták, kik vagyunk Nem ismerték a nevünk Nézték, hogy a színpadon még csak jövünk, vagy má' megyünk Aztán szépen lassan Egyre többen álltak mellénk, ma már Tudjuk, ha Ti nem lennétek Mi sehol se lennénk! Tizenöt éve tart és Ki tudja meddig Imádtuk az egészet Onnantól-eddig Egy pillanat volt A tizenöt év és Akár vagy ötször ennyi Jöhetne még! Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk Örökké az úton, ez a mi keresztünk Mindegy mit dobott a sors Nekünk úgyis megfelelt, persze Csinálhattunk volna mást De minket semmi más nem érdekelt! Ezen a kurva magas létrán Mindig feljebb, mindig egyet És a legkisebb színpadokból A legnagyobbak lettek, aztán Körülöttünk szépen lassan Megváltozott minden, mi meg Pislogtunk, mint fehér egér Egy marék nullás lisztben! De ott volt az a tűz Amelyik még mindig ég, és Annyian látták, de még sem hitték el Hogy így is lehet Aztán most néznek bután Pedig vannak tőlünk szebbek-jobbak Pesten, Budán Sosem érdekelt az minket Honnan fúj a szél, meg hogy A sok névtelen irigy senki Rólunk mit beszél Mi csak pakoltuk a hangokat Egymás után szépen Közben az árvák könnyét is megittuk Mégis mindenre emlékszem Tizenöt éve tart és Ki tudja meddig Imádtuk az egészet Onnantól-eddig Egy pillanat volt A tizenöt év és Akár vagy ötször ennyi Jöhetne még! Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk Örökké az úton, ez a mi keresztünk Mindegy, mit dobott a sors Nekünk úgyis megfelelt, persze Csinálhattunk volna mást, De minket semmi más nem érdekelt! Tizenöt éve tart és Ki tudja meddig Imádtuk az egészet Onnantól-eddig Egy pillanat volt A tizenöt év és Akár vagy ötször ennyi Jöhetne még! Mi nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk Örökké az úton, ez a mi keresztünk Mindegy, mit dobott a sors Nekünk úgyis megfelelt, persze Csinálhattunk volna mást, De minket semmi más nem érdekelt!