Szobor (feat. FRANKO & Dan Pinto)

Nehéz olyan dolgot szeretni ami sose volt az enyém Nehéz a szemedbe nézni hogyha soha se tekintesz felém Nem könnyen fordítok hátat, félek hogy késeket szúrnak majd belém Ne gyere közelebb kevés a hely kettőnknek a vilag peremén Túl sokszor feleztem másokkal akkor is ha csak a negyedet kaptam Eleget fáztam azért hogy éjszaka mast melegítsen a paplan Keveset ettem abból mit kisütöttem de mások jóllaktak Megannyi embernek nyitottam ajtót mikor zárva volt egy ablak De aki a körben ül, annak tutira jut még a blázból Az összes barátom velem de mindegyik halott barátokat gyászol A szívemet hagyom megfagyni egy ideig ki sem lépek a házból Egyedül harcoltam százért talán mert az az egy vagyok a százból Márvány szobrok dőlnek felém Sosem értem, hogy miért Rám csukódott szoros ölelés Sajnálom de folytogat Nemtudom miért Nemtudom miért Csak süt ez a nap le rám, a bőr mögött az ember óceán A szerelem megtalál, a szárazföldön oxigénhiány A számban egy szalmaszál, a kalapom szélesebb mint volt talán Csak süt ez a nap le rám, a karomban egy szomjas hableány Jaj de kár Jaj de kár A könnyeim ontaná, hogy inni kér azt úgy se mondaná Csak viszem a dombon át, a sivatag hátán Színes délibáb Légyszi ne mond tovább, már így sem tiszta eddig miért csináltad Tudom a folytatást, tudod a folytatást Jaj de kár Jaj de kár Dőljünk előre ezen a hegyen Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem? A rét közepén nézhetnénk Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén És az égen minden a miénk Dőljünk előre ezen a hegyen Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem? A rét közepén nézhetnénk Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén És az égen minden a miénk