Két Utazó

Fagyos az éj, süvít a szél Fut a vízen egy fénylő hajó Örök a tél, hol partot ér Zúg egy távoli bús harangszó Két szótlan árny, hol partra száll Jött hogy folytassa ősi harcát Mögöttük holt évmilliók Érzik küzdelmük régi titkát Az egyik bajt hoz és pusztít A másik új reményt ad, meggyógyít Míg ember él, mindig, s mindenütt így van ez így Refrén: Nyújtsd a kezed, félek Hogy két világ közt elveszítlek majd Úgy ölelj, hogy érezd Az álmod éppen új virágot hajt Nyújtsd a kezed, félek Hogy két világ közt elveszítlek én Légy velem és érezd Egy pillanat most több az életnél 2. Két utazó, rossz és a jó Jár a végtelen évek útján Rég tudják ők, egyik sem győz Ám e harc örök végzetük már Az egyik háborúkat szít A másik elfeledtet minden kínt Még ember él, mindig, s mindenütt Így lesz ez, így. Refrén (x2) Nyújtsd a kezed ah Nyújtsd a kezed Az álmod éppen új virágot hajt (x2)